Ladával a világ végéről vissza...
Kedves LadaTour követők!
Eljött hát az idő, amikor nekikezdünk a nagy Balkán túra utolsó blogbejegyzéséhez.
Legutóbb ott fejeztük be, hogy elindulunk Tusnádfürdőre a Bálványosi Szabadegyetem és Diáktáborba, és innen kezd még izgalmasabbá válni a történet….
Székelyudvarhelyről az mondhatni zökkenőmentesen megérkeztük Tusványos főút melletti bejáratához, ahol sajnos egy rendőr közölte, hogy nem mehetünk beljebb, még akkor sem, ha előadók vagyunk. Pár perc alatt egy szálloda parkolójában találtunk egy megfelelő parkolóhelyet, és nagy örömünkre találkoztunk a rég nem látott egyetemi barátainkkal, akikkel a következő öt napot is töltöttük. A felső recepciónál kikértük az előadói karszalagokat, és elindultunk a tábor területe felé.
Első nap nagyrészt sátorállítással, és meséléssel telt, ugyanis ilyenkor mindenki látni akarja a képeket, és tudni az apró részleteket is. Az estét egy szokásos bulival zártuk, amin nagy sajnálatomra a srácok elhagytak engem, és fél óra keresgélés után feladtam azt az estét és elmentem aludni. Mentségükre szóljon találkoztak egy másik Barabás Tamással, akivel együtt buliztak reggelig....
Második nap csütörtökön, a Csíki Sör jóvoltából lehetőségünk volt egy gyárlátogatásra Csíkszentsimonon. Előtte felmentünk a Szent Anna tóra, így egy kicsit sietős volt az út lefelé a hegyről. Az autóban rajtunk kívül még három barátunk is csücsült, így a kanyargós, szerpentines út sokszor a hátsó ülésen ülők hátrányára volt. 14:30-ra meg is érkeztünk a sörgyárba. A látogatás rengeteg újdonsággal szolgált számunkra. Megtudtuk, hogy a jó sör alapja a kiváló minőségű víz, hogy a kézműves sör készítésekor az erjesztés folyamata többszöröse a nem kézműves sörökének, és hogy a Mézes Csíki Sör hét kanál havasi mézzel nyeri el az édességét, a 9 %-es alkoholtartalma mellett. 
A látogatás végén megkóstolhattuk az összes létező sört, amit gyártanak, és egy nagy közös képet is készíthettünk a gyár előtt. Én nem ittam… vezettem.
Amikor visszaértünk kipihentük magunkat, utána pedig belevetettük magunkat a Tusványosi éjszakába. Aznap este szerencsére nem hagytak el a srácok, de ügyeltünk arra, hogy a másnapi focitornára kipihenten érkezzünk.
Másnap 11 kor érkeztünk a Tusványosi Fináléra, ahol a tisztességes 5. helyet szereztük meg a BME csapatának. Aznap este már kicsit izgultunk, hogy hogy lesz a másnapi előadás, ugyanis még azt se tudtuk miről és hogyan fogunk beszélni több ezer embernek szombaton fél háromkor. Mondanom sem kell szombaton ugyanolyan erőteljesen és frissen ébredtünk, mint ahogy egy „fesztivál”-on illik.
A dolgot megfűszerezte, hogy az addig sem kevés ember felvegyült azokkal, akik kifejezetten az Orbán koncertre (helyi szakzsargon) érkeztek. Akik előbb érkeztek az LadaTour-os előadásra meghallgathatták miniszterelnökünk beszédét, és még egy pohár csíki sört is vehettek a tűző napon.
Szombat délután fél három, 40° és megkezdődött a várva várt rögtönzött előadásunk, a közönség sorai között voltak meghívott vendégeink (70%) és még pár olyan ember, akiket még sosem láttunk.
Az eleje nehézkesen ment, de hamar az elkaptuk saját történetünk fonalát, elmeséltük a raftingtól kezdve a gyomorrontáson át, a hídugrást, a túrázásokat, és minden emlékezetes pillanatot, amit érdekesnek tartottunk az utazásunk során. Kicsit aggódtunk, hogy Sziszi nehogy valami cifra szóval színezze meg az előadást, de szerencsére ez kimerült két kóbor basszusban, és bakkerben.
Az előadás végén megtapsoltak minket, és úgy éreztük, hogy itt valami lezárult, valami, amit még mesélni fogunk sokáig, valami, amihez még idő kell, hogy leülepedjen, és felfogjuk.
Szombat este újdonsült maros megyei barátainknak köszönhetően kiváló hangulatban hallgattuk meg a Kowalsky meg a Vega koncertet, és hajnal 5-ig meg sem állt a zenevonat. A vasárnapi Székelyudvarhelyre tartó utunkat ismét egy defekt nehezítette, de mondhatjuk, hogy ezeket a helyzeteket már megszoktuk. Csíkszeredában egy kedves boltos felhívott valakit, aki tudott valakit, aki nem volt rest segíteni nekünk és kicserélte a kereket, és kivette a lyukas tömlőt belőle.
Amikor megérkeztünk édesanyám káposztalevessel és ordás palacsintával várt minket, elmeséltük élményeinket elbúcsúztunk a csapattársaktól.
Múlt héten meglátogattuk Székelyföld néhány nevezetességét, a Hargitát, Parajdi Sóbányát, korondi Józsa László kézművest, és a Balu Park kalandparkot. Sziszi csütörtökön hazament busszal, Bencét kiraktam szombaton Székelykeresztúron egyik barátjánál, ahonnan indul további tájakra kirándulni, én pedig vasárnap hazahoztam a ladát a parkolóba, ahonnan indult, és amit már több mint egy hónapja nem látott.
Józsa László Korondi Kézművessel
Köszönjük szépen a támogatóinknak ezt az életre szóló élményt, amit nem csak nekünk adott sokat, hanem azoknak a gyerekeknek is akiknek novemberig gyűjtünk blogbejegyzéseinkkel, és később Youtube videóinkkal.
Köszönjük Totalcar, Lada Baráti Kör, Zengő Motorsport, 6x6 Taxi, Lamax Electronics, IBEK S.R.L, Saunabau, Hosch-Kleber, Zelna Borászat, Csíki Sör, Sziget-Szer, BME, Közlekedésmérnöki Szakkollégium :)
Ha jófejeknek tűnünk, utaljatok a Yuppi Tábornak a honlapunkon pár forintot, hiszen amellett, hogy egy jó ügyet szolgáltok, nyerhettek vele egy karton bort is a Zelna Borászat jóvoltából.